A fotóséta egy önismereti foglalkozás, melynek során feltérképezzük hogyan, milyen lelkülettel látod a világot, miről mesélnek neked a felvételeid.
Minden séta más és más, ahogyan mi magunk is különféle látásmóddal, megközelítéssel, gondolatokkal és tapasztalatokkal létezünk a világban. Nincs két egyforma ujjlenyomat és két egyforma szempár, minden egyes ember szeme színe és rajzolata egyedi. Ahogyan a fényképezővel létrehozott pillanatfelvételeink is különböznek. Ugyanazon a helyszínen öt ember ötféleképpen fog fotózni és egy bizonyos képről öt embernek ötféle véleménye, érzése és gondolatisága lesz. A séta során a beszélgetés, a felvételeket kiváltó elképzelés legalább olyan fontos, mint maga a képalkotás. A cél elsősorban az, hogy ne csak a látványt próbáljuk megörökíteni, hanem saját magunk is jelen legyünk a felvételekben. Mert sokkal többet árul el rólunk az, hogy mit és hogyan fotózunk, mint azt elsőre gondolnánk. Ujjlenyomatként vagyunk jelen a képeinkben, ha azok nem csak elkattintott, valamilyen tájat, témát megörökítő dokumentációk.
Azért választunk olyan helyszíneket melyek érdekesek, de nem feltétlenül látványosak, mert annak megízlelésére törekszünk, hogy milyen az, amikor egy fénykép elkészítése során gondolkodunk, hangolódunk és megfogalmazzuk magunkban mit is szeretnénk. Nem a hely és a momentum adja a képet, hanem mi magunk tesszük az adott helyzetet olyanná amilyennek látjuk, érezzük. Ettől lesz valami egyedi és sajátos.
A kettősség jellemzi tehát fotósétánkat. Egyrészről azt szeretnénk jól ábrázolni amit látsz, másrészről a megfogalmazás – mind szóban, mind képileg – rólad mesél majd. A fotók közvetítő eszközök lesznek neked, magadról. Egyfajta visszajelzés, megerősítés vagy éppen rácsodálkozás arra, személyiséged mely része jelenik meg a képeken vagy milyen helyzet, gondolat foglalkoztat éppen és az hogyan mutatkozik meg, rajzolódik ki a felvételek által.
