Mit jelent a fotóterápia?
A szubjektív fotóséta nem fotóterápia, hanem egy foglalkozás, mely mentálisan egészséges embereknek szól, elsősorban az önfelfedezésre, önismeretre irányul, az önkifejezés egy művészeti formája.
Bővebben itt olvashatsz a Fotósétáról
Gondolatok a Szubjektív fotósétáról
A fotóterápia lényegét Judy Weiser „PhotoTherapy Techniques: Exploring the Secrets of Personal Snapshots and Family Albums” című könyve átfogóan taglalja.
Röviden összegezve Judy Weiser szavaival: „a fotóterápia fotóalapú tanácsadási technikák összefüggő rendszere, melyet képzett mentálhigiéniás szakemberek, művészetterapeuták végeznek, hogy segítsenek a pácienseknek tudatosan felfedezni, majd az észlelés útján kiegészíteni a fényképek segítségével tett felismeréseiket, hogy jobban megértsék az életüket, s hogy javítani tudjanak azon.
A hatékony terápiás alkalmazáshoz nincs szükség sem fotográfusi tapasztalatra, sem művészeti előképzettségre. Olyan páciensek esetében a legsikeresebben alkalmazott terápiás módszer, akiknél a verbális kommunikáció fizikai vagy szellemi okból korlátozott.” (link és forrás alább)
A fotóterápia alkalmazott technikái
- Fényképek, melyeket a páciens készített vagy gyűjtött (magazinokból, internetről). Lehet kép, montázs, kollázs vagy digitálisan manipulált alkotás is.
- Fényképek, melyeket mások készítettek a páciensről
- Önarcképek, bármilyen a páciens magáról készített felvétel
- Családi fotóalbumok és más, egyéni, életrajzi fotógyűjtemény képei.
- ’Fotó-kivetítések’, melyek Judy Weiser szerint „azt a tényt használják fel, hogy minden fénykép jelentését, elsősorban a néző alakítja ki az észlelés folyamata során. Bármilyen fajta fénykép nézése, megfigyelése, olyan észleléseket és reakciókat idéz elő, melyeket a szemlélők saját belső térképük valóságából vetítenek ki, s melyek meghatározzák, hogyan értelmezi, amit lát. Ezért, ez a technika nem egy bizonyos fajta fotográfiához kötődik, sokkal inkább egy kevésbé kézzelfogható kapcsolathoz, a fotó és szemlélője vagy készítője között, ott, ahol minden egyes ember megalkotja a saját egyedi válaszát, reakcióját arra, amit lát.”
A személyes pillanatképek és családi fotók titkos élete
A könyv szerzőjének ismertetése szerint: „Minden pillanatkép, amit készítünk vagy megőrzünk, egyben egyfajta önportré, afféle “emléktükör”; azokat az embereket, azokat a pillanatokat idézi fel, melyek elég különlegesek, elég fontosak voltak ahhoz, hogy megörökítsük őket. A képek összessége láthatóvá teszi készítőjük élettörténetét, vizuális lábnyomként jelzi, hol jártak (mind érzelmi, mind fizikai értelemben), s talán azt is, hogy merre tartanak. Még a képeslapok, magazinfotók és a mások által készített pillanatképek által kiváltott reakcióink is kulcsként szolgálhatnak lelki életünk, titkaink megfejtéséhez.
Egy fotó igazi jelentése nem az általa nyújtott vizuális információkban rejlik, sokkal inkább függ attól, hogy ezek a részletek milyen gondolatokat, érzéseket ébresztenek a nézőben. Miközben egy pillanatképet nézünk, spontán módon fogalmazódik meg bennünk a jelentése, melyről azt hisszük, maga a kép sugallta – de korántsem biztos, hogy ez a jelentés megegyezik azzal, amit készítője eredetileg közvetíteni akart.
Így, a kép jelentése (és érzelmi üzenete) nagyban függ attól, hogy ki nézi, hiszen észleléseink és egyedi élettapasztalataink automatikusan alakítják és definiálják azt, amit valósnak látunk. Következésképpen, egyéni reakcióink azokra a fényképekre, melyeket fontosnak és különlegesnek tartunk, sok mindent elárulnak rólunk, ha a megfelelő kérdéseket teszik fel nekünk.” (link és forrás alább)
Hogyan segíthetnek a fényképek a gyógyulásban?
Judy Weiser tapasztalatai alapján a következőket írja: „Legtöbbünket fényképek veszik körül, de ritkán gondolkozunk el azon, hogy miért is van ez így. Mivel, a fényképek fontos, napi pillanatokat (és egyben a hozzájuk kapcsolódó, tudatalatti érzelmeket) rögzítik, a személyes pillanatfelvételek hozzáférhetőbbé teszik az érzelmeket és emlékeket, (beleértve a mélyen eltemetett, vagy a régen elfeledetteket is). Feltárják a felmerülő pszichoterápiás problémákat, és megkönnyítik az ezekkel kapcsolatos kommunikációt. A tanácsadók sokszor azt tapasztalják, hogy a páciensek fotói, az önkifejezés kézzelfogható, szimbolikus módjaként, valamint metaforikus, ‘átmeneti’ tárgyként szolgálnak, szavak nélkül is belátást engedve egy olyan világba, mely pusztán szavakkal leírhatatlan.
A fotóterápiás technikában jártas terapeuta irányításával, a páciensek felfedezik, hogy a számukra személyes jelentőséggel bíró pillanatképek és családi albumok mit jelentenek érzelmi szinten, amellett, hogy miről szólnak vizuálisan.”
Forrás: https://phototherapy-centre.com/
