Alkotó, kiscsoportos foglalkozás keretében, zárt kapuk mögött járhattuk be a Vasúttörténeti Parkot, ahol rajtunk kívül senki nem tartózkodott. Úgy mozoghattunk a területen, hogy egy lélek sem zavarta a felvételek készítését, azt és olyan hosszan fényképezhettük, amit és ahogyan szerettünk volna.
Fantasztikus időjárást fogtunk ki, sütött a nap, de éppen csak annyira, hogy az árnyékok még részletgazdagok maradjanak és ezáltal szinte bármit megmutathassunk, amit meg akartunk örökíteni. A résztvevők egyedileg, majd némi iránymutatással vagy éppen csak beszélgetéssel segítve szemlélődtek és találták meg a számukra izgalmas nézőpontokat.
Nagyon eltérő karakterek és érdeklődési körrel rendelkező résztvevők találkoztak, izgalmassá téve a napot a teljesen különböző képi megközelítésekkel. A sokrétűség mutatkozott meg leginkább, így nem csak önmagukról kaptak egyfajta benyomást, hanem arról is, mennyire differens hozzáállások, viszonyulások léteznek szimplán egy helyszín kapcsán is.
Erika véleménye a kiscsoportos szubjektív fotósétáról:
” Ajándékba kaptam a fotósétát és kíváncsian vártam, hogy mit takar az mikor szubjektíven látom a Vasúttörténeti parkot. És a képekből tényleg visszaköszönt, hogy én milyen vagyok. Különleges, izgalmas élmény volt.”
Néhány felvétel a résztvevők hozzájárulásával, amely a délelőtt folyamán készült:
