Helyszínünk Timi kérésére a Csepel Művek területe volt, egy működő, több pontján felújított, de sok esetben romos, elhanyagolt gyártelep. Aranybánya egy szubjektív fotózáshoz, ahol rengeteg részlet, kompozíció vagy akár gondolatébresztő épületegyüttes tornyosul. Beszélgettünk kicsit, majd sétánkon elindulva, Timi olyan tereptárgyakra és komponensekre lett figyelmes, melyek már korzózásunk elején is megmutatták milyen lelkülettel érkezett és mi foglalkoztatja őt igazán. Néhány képkivágás igazítással, újragondolással, egy kis nézőpont váltással, vagy csak a horizont áthelyezésével sorra születtek a személyiségét, adott problémáját tükröző felvételek.
Néhány gondolat és kép Timi hozzájárulásával: fény az alagút végén, távlatok, színpárok, remény.
Fontos megjegyeznem, hogy a készített felvételek nem a szépségről, a látványos megjelenítésről szólnak, hanem elsősorban az önkifejezésről, a bennünk rejtőző gondolatiságról.
Timi véleménye a szubjektív fotósétáról:
„Teljesen elmélyedsz a látnivalóban, az érzékszervek felcserélődnek. A szemeddel kezdesz el érezni, és ami benned van, a kép fogja tükrözni amit kattintasz. Majd az eredmény tükröt mutat számodra. Úgy érzem, az ott készített fotók jobban tükrözik benne a lényem, mint egy portré ami engem ábrázol, inkább vagyok rajta itt teljes alakkal, akár mint egy szelfin. Nehéz szavakba önteni,…. Talán nem is lehet, ki kell próbálni, meg kell tapasztalni.”
